-Gyerekkorodban az ajtókilincset érted fel hamarabb, vagy biciklin ültél?

-Inkább csak bicikliztem, 11 éves korom óta versenyszerűen is. ’79-ben kezdtem és ’91-ben hagytam abba, tehát 23 éves koromig nyomtam. Ebből 5 évig első osztályú válogatott szinten versenyeztem, közben meg a korosztályos bajnokságokat is sorra nyertük, 14 magyar bajnokságot nyertem, ebben volt egy felnőtt bajnokság is.

-Melyikre vagy a legbüszkébb?

-Az első Hungaroring versenyre a Forma-1-es verseny előtt, amelyet egy órával a futam előtt szerveztek ’86-ban. Elsőként értem célba ott, ahol addig biciklikerék még nem koptatta az aszfaltot.

-De komoly…1986! Jó régen volt! Milyen kerékpárral koptattad a betont akkor?

-Olasz  Pinarello biciklikkel versenyeztem.

-Hogy a kapu téma felé is közelítsünk: a kerékpáriparban jelentősebb az innováció, vagy a kaputechnika területén?

-A bicikliknél nagyon komolyan megy ez …. Ott minden évad új technikát hoz, sokat fejlesztenek.

-Mi hajtott téged annak idején, hogy minél jobb bringás legyél? Gondolom nem az, hogy aztán majd 2011-ben egy jól menő Hörmann kaputechnikás vállalkozásod legyen.

-Tényleg nem. Szerettem nagyon a sportágat, és ami vele járt, azt is. Rengeteget utaztunk, külföldön is nagyon sokszor versenyeztünk, s ebben benne voltak a „nyugati” helyszínek is, ami nagyon más volt, mint a szocialista blokk.

-Mikor váltottál? Gondolom, nehéz volt. Egyáltalán miért kellett váltani?

-Nekem a rendszerváltás miatt, mert’91-ben az úgynevezett sportállások megszűntek, így nekem akkor el kellett kezdeni a civil életet. Hál’ Istennek jött egy elektronikai cég, ahová szívesen felvettek, mivel nekem egyébként elektronikai végzettségem van. Akkoriban a kerékpáros szakosztályok sorra szűntek meg, nem volt rá pénz, nekem is váltani kellett. De ennélkül is úgy éreztem, hogy a kerékpározásban Magyarországon nincs perspektíva.

-Hogyan jött a Hörmann? Gondolom, nem úgy, hogy tekertél egy szabad hétvégén a városban, és pont egy Hörmann kapu jött veled szembe, vagy pont defektet kaptál egy Hörmann kapu előtt…?

-Nem, nem, nem, abszolút nem. Az állás megszűnte után 3 évig dolgoztam alkalmazottként, ’95 óta vagyok vállalkozó, ’97 óta dolgozom együtt a Hörmannal. Úgy láttam a rendszerváltás után Magyarországon azok lesznek egyre gazdagabbak, akik egyre jobban figyelnek a minőségre, többet tudnak arra áldozni, legyen szó akár üdülésről, akár ékszerekről, akár házról vagy lakásról. Az automata garázskapukat egy kisebb városban akkor még „egy kezemen meg tudtam számolni”, de én már láttam, hogy egy-két éven belül, ha száz kezem volna az se lenne elég. Így aztán először az akkor már itthon is forgalmazott kapukkal válogatás nélkül foglalkoztam, de egyik ügyfelünknek konkrétan Hörmann garázsajtóra volt szüksége. Ragaszkodott a Hörmannhoz, így felkerestük  a céget.  Ez ’97-ben volt. Azóta is folyamatosan kapcsolatban vagyunk velük.

-Manapság megkeresnek még biciklis ügyekben?

-Debrecenben működik egy körülbelül 30 fős kis csapat, tele fiatalokkal. A társaság lelke és mozgatórugója a sógorom, Nagy Zoltán, aki korábban addig hajtott velem, míg meg nem nyerte a húgomat magának, így aztán sporttársak is lettünk meg rokonok is. Zoltán szintén többszörös magyar bajnok volt, most ő mozgatja ezeket a biciklis srácokat, de ha kell, könnyen megtalál a kérdéseivel, s van, hogy ketten is átbeszéljük a sportdolgokat.